A helyiségbe lépve érdekes módon nem is a konyhában, hanem egészen pontosan a vidékünkön pitvarnak nevezett előtérben találjuk magunkat. Konyhának csak a szabadkémény alatti részt nevezte a Balaton-felvidék lakossága. A konyhai szabadkéményekkel a füstös konyhákat modernizálták, ahova egyúttal a szobai tüzelőberendezés, a cserépkályha füstjét is bevezették. A szabadkémény egy hatalmas, általában téglából épített palást, melyhez a tetőn kívül hosszú, – mívesen formázott – kémény tartozik, ami a füstöt gyorsan „kihúzta” a szabadkémény alól. A helyiség tehát füstmentessé vált, így nem csoda, hogy többféle textília is díszíti a falakat, bútorokat. A huzatos, jól szellőző, egyben a rágcsálók számára elérhetetlen szabadkéményben zajlott a húsok füstölése.

A bemutatott negyvenes–ötvenes években már jelentősnek volt mondható a gyári, zománcos konyhai felszerelések térhódítása a fazekasok által készített kerámiaedények kárára, amelyek – kiszorulva a használatból – egyre inkább csak díszítő funkciót töltöttek be.