23. Cipő. “Régen sem a gyermek, sem a felnőtt lábán tavasztól őszig nem volt cipő, csak ha templomba ment, vagy Füredre. De akkor is csak a faluvégén húzta föl a cipőt vagy a tutyit, egész odáig mezétláb ment. Le is verték ám a lábujjukról sok esetben még a körmöt is, ha megbotlottak egy kőben, ami itt nem ritkaság” – írt Pintér Pálné Lidi néni a valamikori cipőviselési szokásokról.