A füstöskonyhák a Balaton-felvidéken még a huszadik században sem voltak ritkák, általában szegényebb sorsú családok, vagy idős emberek tulajdonában, akik nem modernizálták a helyiséget. Mivel e konyhák kémény nélküliek, a kemence és a tüzelőpadka füstje csak az ajtón keresztül távozhatott. Erre a célra a legalkalmasabb ajtótípusnak a kétrészes, alul-felül külön nyitható ajtó számított. A felső részt a füst kiáramlása miatt a kemence használatakor kinyitották, míg alsó felét, az apró állatokat kizárandó, becsukták. A tárgykészlet bemutatása során külön koncentráltunk a halételekre, valamint a kiemelten foglalkozunk Tihany sokáig legfőbb problémájának tartott, az ivóvízhez történő hozzáférés kérdésére is.