20. Sütőlapát. A sütőlapáttal helyezték be a kenyértésztát a kellő hőmérsékletű kemencébe, majd azzal is vették ki onnan a megsült kenyeret. A kemencét Tihanyban a legelők tisztításakor keletkező galagonyatüskével, valamint kukoricacsutával (azaz a kukoricatermés lemorzsolt csövével), helyi szóval, üszékkel fűtötték. „A kenyérsütést mindig hajnalban végeztük. Reggelre kisült a finom langalló, vagy lángos, amit zsírozva, fokhagymásan ettünk” – vallott Lidi néni a konyhai kemencék hagyományos használatáról.